Az első iráni cukrászda Budapesten

Az Irán Cukrászda a Klauzál térnél található, egyszerű, zölddel keretezett rácsos bejárattal. A benti rész igencsak szűkös, legfeljebb 3 vendég fér el egyszerre. A beltér jó részét a kiszolgálópult foglalja el, valamint innen nyílik a konyha, avagy sütöde is. Minden egy helyen.
Hely hiányában csak elvitelre lehet vásárolni.
2018 decemberében nyitottak meg, de már több gasztroblog számot adott e hírről. Az egyszemélyes cukrász tulajdonos szívesen mesél magáról - angolul, mert a magyar nem megy (még) sem neki, sem az alkalmazott fiatalembernek.
Szóval a tulaj Tabriz (vagy Tebriz) városából származik, amiről szerintem sokan nem hallottunk, pedig majdnem annyi lakosa van, mint Budapestnek és ezzel Irán 4. legnépesebb városa, főleg azeriek lakják. Hogy a gasztronómiában különösebben jelentős lenne, azt nem gondolnám, viszont a cukrászdában kapható édességek egytől egyig autentikusak és közkedveltek náluk. A népek vándorlását jelzi, hogy számos más nemzet konyhája is hatott rájuk és vegyült el, azaz a perzsa mellett arab, török, indiai hatások is jellemzőek.
Az idősödő iráni úr már több mint 20 éve él Európában, Norvégiából jött Magyarországba, de azt sajnos nem tudom, hogy ott is sütiket sütött-e.
A barátságos fogadtatás, a szíves beszélgetés igen szimpatikus volt, cserébe én is segítettem nekik tolmácsolni a postásnak, aki éppen akkor jött. Az alkalmazott kijött a pultból és egyenként "bemutatta" a sütikínálatot, bevallom, nem tudtam hirtelen ennyi sok információt befogadni. A kisebb sütik darabára 200-250 Ft, a nagyobb, krémmel töltöttek 400 Ft-ba kerülnek, míg az aprósüteményeket kilóra mérik (3000 Ft/kg).
Ami szerintem mindenkinek ismert a számtalan gyros büfé és döner kapcsán, az a baklava, ebből többfélét is készítenek, mézzel, iráni pisztáciával, dióval. Az iráni cukrászat két kedvenc ízesítője a sáfrány és a rózsavíz, de a mandulát és a pisztáciát is gyakorta alkalmazzák. A latifa kb. a krémes, a képviselőfánk és az eclair kombinációja, a bamia az okra növényről kapta a nevét, a hasonló forma okán, a danmarki pisztáciával, sáfránnyal ízesített (ha jól gondolom, a neve Dániára utal) töltött kifliféle. Kóstoltam még a mákos-rózsavizes linzert is. Őszintén szólva engem egyik sütemény sem ragadott meg igazán, a linzerfélék és a kimért aprósütik számomra jellegtelenek voltak, töltelék, krém nélkül fojtósak, a krémesek és a baklava viszont szinte émelyítően édes az én ízlésemnek.
A facebook oldalukon számtalan sütifotó látható - most néztem, utólag - , de természetesen nincs ekkora kínálat egyidejűleg a cukiban.
Összességében érdekes és pozitív benyomások, de sütifronton nem győztek meg. (Felfelé kerekítettem a pontozásban).