Móriczgyroszolás

A Húspalota végleg bezárt a Karinthyn, néztem is kétségbeesetten körbe, hogy ha itt végleg összeesek és éhenhalok, lesz-e járókelő ebből a sokból, aki lehajol értem egy falat kenyérrel? Talán igen, talán nem. Elvonszolódtam hát utolsó erőmmel a Móricz Zsigmond körtérig, és ott, lám, egy gyroszos, melyre nem is emlékszem, hogy ott lett volna... ilyen csodák csak az Evangéliumban vannak, hát bementem, és tényleg... egy döner-falafel-gyros stb. lelőhely, vidám lány a pénztárban, bíztat, hogy csak egyek aztán meglátom, idejárok majd mindig, hűűű, ez olyan lehet, mint egy régi népies szerelmi rontás, a párnám alá teszi a fanszőrzetét és én meg horogra akadok, gondoltam. De az ember ilyen rádumálható emlős, hát hagytam magam, és mondtam, hogy igen, ok, itt eszem, és kérek egy nagy tállal... seperc alatt meglett, szokásos kérdések, hagyma-csípős mehet bele? Igen. Puff és már készen is volt, Pedig sorszámozott biléta van, nézni kell a táblán, mikor készül el a tiéd. De már készen is volt. Felmásztam az emeletre, mint müezzin a minaretbe, és ott fogyasztottam el a táplálékot, ami meglepően jó volt, az utóbbi időbe sokat kritizáltam itt kritikán aluli gyroszokat, ez nem az volt, ez minden ízében jó volt. Valójában a gyrosztál csak a mezei járókelő szerint ilyen, az eredeti gyrosz, a pitában adott, az olyan, hogy rétegződik, egy kis hús, egy ks saláta, egy kis öntetek, aztán újra, kezdődik elölről. Itt, a gyorséttermekben meg egy kupac köret, és kupac saláta, rájuk a hús, aztán edd, ahogy akarod... de nem panaszkodok, jó étel volt, ehető, és abszolút jó, hogy kis csomagokban előre csomagolt evőeszközt kapsz, kést-villát, sterilen, meg ez emeleten is van, meg szalvéta is korlátlanul. Sok-sok plusz pont! Lány feljött, leszedte az előző nyegle vendégek után az asztalokat, akik lusták voltak arra, hogy a szemétledobóig elvigyék a maradékukat, de ez a nő azt mondta, hogy szereti a munkáját és nem zavarja, ha a vendégek után dolgoznia kell. Jó ez, úgy, ahogy van, ajánlom is másoknak!