Íztalálat

Nagyvárosi bolyongásaim során az Izabella utcában ténferegtem a múlt héten, talán a Terror Házából jövet, hogy megmerüljek a kerület belsejében, amikor beugrott, hogy szép dolog a kultúra, a szellem etetése, de azért néha a sivár biológiai szükségleteket is ki kellene elégíteni. És ekkor ugrott elő a Király utca sarkán az IZkirály. Kintről aprócska falatozó, kifőzés, meg bentről se nagyon más. Egy elbűvölően kedves hölgy vett szárnyai alá rögtön, rám nézett és megértette a problémámat, nyilván mohó szemeim vannak, és nem csak rá vetettek vágyakozó tekintetet, hanem a tarhonyás húsra is. Szó szót követett, nem volt már klasszikus ebédidő, a kínálat szűkült, de azért a tarhonyás hús is megteszi, ha jó, és ez éppenséggel kiváló volt! Nem győztem dicsérni! Se túl ilyen, se túl olyan, pont az, aminek lennie kell! Kis előre dobozolt uborkával pompás tápláléknak bizonyult, hamis ígéreteket tettem, hogy majd jövök máskor, és ez egyáltalán nem kizárt, mert azért vissza kéne jönni, mást is megkóstolni, de nekem ilyen csapodár szívem van éttermek terén, hogy mindig máshová megyek, hát, ide azért talán mégis érdemes lenne...