Bent romkocsmás hangulat, retró bútorok, mindenféle vicik-vacak, mint dekoráció, pl. a csöveken úszó félmeztelen Barbie babák. Régi bolti mérleg, lepattant zománcos vödör, piros műbőr fotelek. Az első, ami megragadt bennünk, az a kellemetlen, áporodott, dohos pinceszag, ami nemcsak fullasztó és egészségtelen, de rövid időn belül beissza magát az ember ruhájába, hajába is. Egy fiatal lány alkotta az egyedüli személyzetet, aki Azahriah rajongóként az általunk nem igazán kedvelt zenész slágereit bömböltette, leginkább saját szórakoztatására. Láttuk, hogy röviditalokból elég széles a kínálat, illetve a pulton a Dilmah filteres teák mellett a Szent András sörfőzde üveges söreit is láttuk (Mangós IPA, Mangós RAW IPA - 1990 Ft, Nyúlon innen, Nyúlon túl, Majdnem Pilsner). Most már tudjuk, hogy inkább ezeket kellett volna választani, de mi sajnos elkövettük az a hibát, hogy 2 koktélt kértünk, Blue Devilt (3490 Ft + 10% szervizdíj) és Mojitot (3490 Ft+ 10% szervizdíj), összesen 8000 Ft-ot fizettünk két rémes rossz koktélért, aminek köze nem volt ahhoz, amilyennek lenniük kellett volna. A kék és zöld színeket valami műanyag aromás sziruppal állította elő a kis hölgy, aki a telefonjából "guglizta" ki, hogy amúgy ezeket hogyan is kéne megcsinálni, és mit kell beletenni, de hiába, mert a koktélok eredetileg szükséges alkotóelemei biztosan nem kerültek bele. Azt láttuk a plafonon, hogy elvileg kiépítették a szellőzést, végig mentek a vastag csövek, de nem volt bekapcsolva, így semmi szellőzése nincs a helynek, az ablakok is be voltak szorosan zárva. Egy tapasztalattal gazdagabban, a Jenőben ittuk életünk legrosszabb koktéljait. . . innen már csak felfelé vezetett az út.
