Kajatúra

El is töprengtem tegnap a villamoson, hogy milyen mentális betegségei vannak az embernek, amiknek még csak a nevét sem írta le soha a szakirodalom. Szóval, hogy megy, megy ki a bánatba a polgár a zötykölődő villamossal, elmegy akár 10 kínai, arab, török stb. étterem mellett is, ahol ehetne, és talán sokkal jobbat, de nem, nem, a nagy tébolyult felfedező csak utazik, utazik ki a fenébe, hogy egy olyan étteremben egyen, ahol innen még nem járt előtte senki. Mert miért is? Kinek mi haszna van ebből? Mindegy, megtörtént, történelem... Szóval, mentem Budafokra a Ji Xiang nevű cuccosba. a Google térképen egész jó vélemények vannak, lássuk! Egy pusztult nyomorda. A nő háttal a vendégtérnek evett éppen, a pasi félfenékkel fent ült a kajáspulton, de jöttömre elszaladt, a nő felállt, nem volt se jó-, se rosszindulatú, se mosoly, semmi, illatos-omlóst kértem tésztával, kipakolta, mikrózta kicsit, nagyon olcsó volt, savanyúval, mindennel kb. 2000 forint, cserébe pocsék íze volt, és megint igaz, hogy nem minden kínai egyforma, az egyenkaják nem egy receptből készülnek, itt a tészta is rossz volt, a hús is, meg a savanyú is. Nem romlott, egyszerűen rosszul volt elkészítve, ízetlen vacak. Örömtelen, sivár étkezés. A szomszéd asztalon kosz, kajamaradék, a szomszéd széken, a padlón úgyszintén. Nem, nem ajánlom, tanulj más kárán, úgy kell a zavarodottnak, aki kipróbálta.