Marokkó ízei Budapesten

Osama és Mohamad Kutaini miután a Byblos nevű éttermük, sikeressé vált, megnyitották néhány házzal odébb, az utca másik oldalán a Jourit. Osama Kutaini a luxusszállodás tapasztalatszerzés után közel húsz esztendeje, 2008-ban telepedett le Magyarországon. Mint több interjúban elmondta, Magyarországot tekinti otthonának, több köti már ide, mint szülőhazájához, Szíriához.
A Budapestre telepedést követően dolgozott a későbbiekben az első magyar csillagot megszerző Costesben, majd a Buddha bárban, s azzal párhuzamosan a Baalbekben.
Nézzük akkor most a Jourit, mely a gasztronómiában is szerepet nyert damaszkuszi illatos vörös rózsáról kapta a nevét. A beltér egy szempillantás alatt a Közel-Keletre varázsolja a betérőt. Nagy gonddal képezték ki, odafigyelve minden apró részletre. Az egyik falmélyedést rózsákkal töltötték ki, a virágok előtt az étterem neve olvasható kivilágítva, alatta, a padlócsempén vízipipák. Kényelmes bútorzat, gyönyörű világítótestek, a terem végében marokkói zellige ihletésű, rozetta-alapú iszlám geometrikus csempe-minta.

Az étlapon szakértelemmel és odaadással elkészített libanoni és marokkói fogások sorjáznak, esetenként izgalmas csavarokkal.

Az étterem bekerült 11 ponttal a tavaly megjelent Gault-Millau kalauzba.

A habzókat ideértve tizenhat bort tartanak, főként komoly minőséget képviselő magyar és francia tételeket, de bekerült a válogatásukba egy prosecco és két marokkói bor is. Soproni Ászokat és Heinekent csapolnak, de tartanak palackban két tételt a Pannonhalmi Apátsági sörfőzdétől is. A töményválaszték korrekt, a nedűk zöme a prémium kategóriába tartozik. Készítenek különleges teákat és koktélokat is.

Nézzük, mit ettünk!

A rántott halloumi sajt datolyával és gránátalma-szemekkel megbolondított lecsóágyon érkezik. Kifejezetten ízletes, meglepő, viszont működő ízkombinációkkal.

A libamáj mille-feuille-t birsalmalekvárral társították, bevált ízharmóniára épülő, pazarul tálalt, emlékezetes előétel.

Hasonlóan lehengerlő a tataki-szerű pirított citrusos tonhal, amit cékla-carpaccio-val és kifogástalanul hőkezelt sült padlizsánnal körítettek. A Dining City honlapja céklás padlizsánkrémet ígért, egy kevés sarkantyúvirággal ékített krém helyet s kapott a tányéron, inkább díszítésként. A hangsúlyeltolódást cseppet sem bántuk, mint ahogy azt sem, hogy a halloumi sajtot nem grillezték, mint ahogy az említett portálon szerepel, hanem mandulaforgácsos panírban rántották ki.

A konfitált bébizöldségekkel és sáfránymártással kínált egész tengeri sügérfilé kicsattanóan friss, szaftos, ízletes. A grillezett csirkemellhez (Shish Taouk) a külön tálalt fűszeres parázsburgonya és a fokhagymás szósszal mellett, amit a menü beígér, kaptunk egy üde zöldfűszeres salátát és pitát is.

A csirkemell lehetne egy fokkal szaftosabb, de az összhatás kifejezetten jó. A Tokaj Hétszőlő száraz Furmintja kiváló társ volt mindkét főételhez.

Megelégedésünkre szolgált a hétfűszeres báránykebab is, amit freekeh rizottóval adtak. A freekeh bulgurszerű köret, a búzát ezesetben még a teljes érés előtt aratják le, majd pörkölik, végül megtisztítják és szárítják. Erős kíséret volt hozzá a Domaine Toulal Guerouanne régióból származó vörös cuveéje, de nem emlékszem, hogy kóstoltam volna valaha marokkói bort, s nem akartam kihagyni a lehetőséget.
Mascaronéval és dióval töltött ropogós kataifi, valamint pisztáciatörettel és gránátalmaszemekkel megszórt arab kávéízű rizspuding koronázta meg a fenséges közel-keleti lakomát.

Pazar élmény volt a Jouri, még a Byblosnél is meggyőzőbb, nem véletlen, hogy a sárga kalauz is fél ponttal magasabb értékelést adott neki. Jó szívvel ajánlható mindenkinek, aki úgy ismerkedne meg az autentikus marokkói ízekkel, hogy közben megspórolná a repülőjegy árát.