Nosza! Kínai étterem, bemész, senki sehol, ajtó hangosan jelez, ilyenkor az ember zavartan ácsorog, hogy mitévő legyen, aztán végül előjön egy hölgy lentről vagy fentről a lépcsőn és maszkot húz, mivel rajtam is az van, mivel csak így léphetek be. A kínálat nem túl széles, itt nem fogok tésztát enni, ahogy szoktam, mert nincs. Valami maradék zöldséges rizst lehet kikaparni egy tartóból, meg fele krumpli, fele rizs. . . hát akkor ma így. Savanyúság? Előre bedobozolva. Szeretem ezt a fajta csípős káposztát, de ez valami tartós volt, vagy mi a műanyagba, kissé benzinízű volt, nem is ettem meg mind. Aztán jött a mangóízű, nem mangó üdítő. Hááát, szomorkás egy látogatás volt az őszi estében. A net szerint ez egy pompás, kitűnő, elsőrangú kínai éterem, a legjobb kajával. Hát, mit is mondjak. . . eltérőek az igényeink. Az evőeszközök, ahogy kikandikálnak a hegyüknél fogva a tartóból. . . majdnem nem ettem, de aztán a nővel megegyeztünk, hogy elmosok a mosogatónál egy villát és akkor eszem. Így is történt. Egyébként a kínai hölgy roppant bájos és kedves volt. Az étel meg középszerű. Vagy még az sem. Ár olcsó, de hát ez a Baross tér, este. . . Bent, a kis belső térben magányosan megeszegettem a levadászott kajámat.
