A nagy csalódás

Körülbelül 1 hónapja látogattuk meg A Kakast! Nagy "A"-val,mert jómagam már nagyon régen készültem és készítettem az ízlelőbimbókat. Anno sok jót hallottam az étteremről és volt egy olyan időszak is, amikor is asztalt roppant nehéz volt foglalni,legyen az hétvége,vagy akár hétköznap. Érkeztünk és le is ültünk egy asztalhoz,majd kaptuk is az étlapot.Eddig stimmelt is a történet,bár a pincér egy nem rendelt poénnal indított(minek jópofáskodni?).Viszont nem kellett kezdenünk az azonnali italrendeléssel,ami szinte mindig tolakodóan rontja az első benyomást.Szépen megvárták míg átgondoljuk.Aztán csak vártunk...Végre aztán sikerült rendelnünk egy mustárban érlelt sertéstarját és egy argentín sült oldalast.8-10 percig küzdöttem a sertés eme nemes porcikájával,de a végen fel kellett adnom a harcot.Ebből a már gasztronómiai szempontbol értéktelennek minősült húsdarabból képtelenség volt akár egy kisebb jófajta darabot is kihasítani.Valahogy nem sikerült megérlelni abban a mutárban.Végül feladtam és vártam,hogy megkérdezzék mi a probléma,de a pincéreknek fontos megbeszélnivalójuk volt a pultnál,úgyhogy képtelen voltam őket megzavarni.Újra elketyeg 10 perc,addigra pedig már a társam is lezárja közös ügyét az "inkább főtt,mint sült, és még ízetlen is oldalassa"(mitől lehet ez argentín?)l,melynek a fele tiszta zsírból áll...na azt a felét meg is hagyja.Végre megtalálja az asztalunkat a pincér és nem túlságosan érdeklődve kérdezi,hogy vajon miért nem ízlett az étel.Elmondom a problémám,bólogat,majd kérdi,hogy választanék-e mást az étlapról.Nekem már nagyon étvágyam sincs,de reménykedek és erőt veszek:"köszönöm,megnézem az étlapot"-válaszolom.Aztán csak újra várakozunk...10perc után inkább számlát kérek,vadászva a pincért és rossz szájízzel,üres gyomorral fordulunk ki.Egymásra nézzünk,szinte egyszerre mondjuk:soha többé...