Bajor pince

Az Iparművészeti Múzeum mellett évtizedek óta változatlan néven, helyszínen és dizájn mellet működő, közismert étterem a Kaltenberg. A népszerűsége évek óta töretlen, bár úgy emlékszem vissza, hogy volt egy kisebb mélyrepülésük jó pár évvel ezelőtt, amikor nagyon elmentek a külföldi tömegturisták irányába, és ezzel párhuzamosan a konyha színvonala is esett, azonban ez csak egy rövid balkanyar volt, mert ismét sikerült visszakapaszkodniuk a jobb helyek közé. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a legutóbbi Országos Étteremhéten az 5. helyre kerültek a vendégek szavazatai alapján, ami valóban figyelemre méltó teljesítmény. A konyha bajor és magyar ételekre épül, a Kaltenberg klasszikusok mellett vaslapos serpenyős ételek is szerepelnek a kínálatban. Az árak barátságosak, levesek és desszertek 7-800 Ft-ért, főételek 1600-3500 Ft között. Hétköznap ebédidőben 11.30-15.00 óra között különösen kedvező áron kínálnak menüt, a leves és a desszert adott, a főétel 3 közül választható. A 3 fogás a 15%-os szervizdíjjal együtt 1400 Ft-ba kerül, a 2 fogás 1100 Ft. A menü adagok inkább zónának felelnek meg, azonban a normál étlap étel-adagjai kiadósak, olykor hatalmasak. Az ételek abszolút korrektek voltak, magyaros, kissé csípős-pikáns fűszerezéssel.
Az étterem egy hatalmas, kissé zegzugos, boltíves pincehelyiségben került kialakításra, a megvilágítás nem tökéletes, emiatt folyamatosan félhomályban úszik. Több egymásból nyíló helyiségben számos asztal, kisebb-nagyobb társaságokat is el tudnak szeparálni. Esküvők, baráti/családi összejövetelek kedvelt helyszíne. Ha jól tudom, hétvégén esténként élőzene is szokott lenni.
A személyzet jól felkészült, profi, gyors, de mégis figyelmes és udvarias. Nem mulasztották el megkérdezni, hogy ízlettek-e az ételek és mindennel elégedettek voltunk-e.
A mosdó a leggyengébb pont, avítt, idejétmúlt, retró hangulatú, és igencsak meglepő módon van pénzt szedő, de legalábbis elváró "WC-s néni".
Most ahogy újra itt jártam, beugrott, hogy bő 10 éve egyszer jártunk itt barátokkal néhány sörre, beszélgetni, és akkor is már így működött a mellékhelyiség, amit az egyik barátunk igencsak zokon vett, mivel az idősödő hölgy a férfi WC-be is utána ment az anyagiak rendezése végett. Véleményem szerint ez egy étterem, ahol a fogyasztásért fizetnek a vendégek (+szervizdíj), ehhez a mosdóhasználat extra díj nélkül is hozzátartozik, és nem esik be senki az utcáról észrevétlenül csak azért, hogy a mosdóba befusson.