Hááát izé....

Szóval, hogy is fejezzem ki magam... igazi kiskoszos. De ez így nem pontosan határozza meg a lényeget, mert amúgy barátságos hely, a kiszolgálás emberi, szerethető arcok ezek, én meg különösen kedvelem a mást, az eltérőt, a szokatlant, de ez már szokott, és igénytelen is. Egy tányér borsós csirkét választottam, egyébként a hely főspecialitása a gyros vagy a falafel, de amúgy a higiénia az nem ezen a vidéken lakik. A tálca kissé ragad. Az ételpult foltos, rászáradt ez meg az látszik rajta. A szemetesláda koszos. Az evőeszközök közül válogatni kell, csak pengéjük, hegyük végét tapizhatod végig, ha közéjük nyúlsz. Közben szállítás is volt, végig nyitva a koszos előtérbe, raktárba, majd konyhába vezető ajtó, mintha egy lepusztult munkásszálláson ülnél. A pultban a pasi csak úgy kézzel beletúrt a pultban kitett sültkrumpliba és eszegetett belőle. Néha csak úgy kézzel visszavakargatta a melléesett kajákat a helyükre. A borsós csirke dögunalmas volt, de azért kötelességszerűen megettem. Kedves fiúk ezek, de nem nagyon szeretnék máskor idejárni. Amúgy olcsó, és kártyával is lehet fizetni.