Szerethető

Térképen böktem ki, aztán oda is gurultam a vágy villamosán, olyan ebéd utáni desszertezésre éppen jó lesz. Most én járok ritkán errefelé? Van szemben egy kifőzde, ott voltam.. van mellette egy gyroszos, ott is voltam... ez meg hol volt? Hát csak egy éve van itt, mesélték a lányok. Jé, én meg ilyen ritkán járom a várost? Ki kéne már mozdulni otthonról... Két kis drága bűbáj, övék a bolt? Szóval tök aranyosak, csupa kis fincsit árulnak, hál'istennek vannak néha ilyen lányok, akik megálmodnak valami cuki kis cukrászdák, kávézót, aztán megcsinálják. Ez olyan, csupa kis szeretet. Valami hosszú pohár hideg barnát kértem, amit láttam, hogy mások is szopogatnak kint, kiderült, hogy sűrű csokis anyag tejszínhabbal, számlám szerint 1890 forint, de nagyon kellemes ok volt rá, hogy ide eljöjjek. Az árnyékban heverésztem, néztem, milyen jól belakták ezek a környéket, sok ismerős jár hozzájuk, anyukák gyerekekkel, gyerekek rutinosan játszani kezdenek, formálódó közösségi tér ez.