Vietkolab

Semmi más, csak piti pontvadászat, sétáltam egy 50 métert a körúton, hogy hol találok valamit, ahol megiszom egy maradék kávét, csenek egy kockacukrot vagy egy fél pohár használt szódát vagy bármit, hogy növeljem pontjaim számát...na, és így akadt az Erzsébet körúton ez a vietnami kávézó, aminek hívogató sárga fényére be is nyomultam. Kb. négy ülőhely van, két db. kétszemélyes asztal, meg egy hosszabb etetőpult. Női lakossági személyek ültek mind a négy helyen, abból kettő vietnami volt, kettő meg magyar, bolti bennfentes, így én, osztályidegen, csak táncikáltam a pultnál. ZigZag már járt itt előttem, szétfényképezett mindent, és majd jövő ősszel fog pótlólag eszébe jutni, hogy itt evett-ivott, de nem értékelt le még semmit. A srác a pultban rendkívül kedves, mosolygós, igyekszik udvariasan magyarul próbálkozni, én meg igyekszem udvariasan angolul próbálkozni, a kölcsönös segítség elve alapján. Ami felkeltette az érdeklődésemet, az a Saigon Signature Coffee, eldumálgattunk a sráccal, hogy tényleg igaz, hogy Saigonban ilyent isznak, vagy csak kalandos vendégcsalogató fantázianév, de azt mondta, tényleg így van, ezt isszák. Akkor jöjjön. Közben a két vietnami nő elment, nagyon domesztifikálódtak már Magyarországhoz, kutyát vettek pórázon, ami azért Vietnamban nem életszerű. A többrétegfű kávés cucc jó meleg volt, leültem hát és vártam, hogy magától keveredjen, nem siettettem a folyamatokat. Finom volt és 1690 forint. Kellemes kis látogatás volt.