Egyik KOLAB a másik után

Tagnap a körúton kolabáltam, adta magát, hogy tegyem majd ugyanezt Budán is, ha már van. Becserkésztem a helyet, láttam, hogy lány kint áll a szálló hóban és legfeljebb még 1 cm-et szívott csak el cigijéből. Nem akartam, hogy eldobja hirtelen miattam, ezért bamba képet vágtam és kicsit maflultam a téren, mint egy egzotikus turista, aki csak a körmét reszelgeti, miközben fütyörészik. De aztán vége szakadt a havas idillnek, beléptem a boltba, és ő jött utánam, persze. Bocsánatot kértem az el nem szívott cigi miatt, mert egyébként kedves volt, tényleg. Gondoltam, itt is ugyanúgy csapok bele a lecsóba, és a bennfentesek öntelt vigyorával Saigon Signature Coffeet kértem, akárcsak tegnap. Abban reménykedtem, hogy a bonyolult és látványos rétegződést itt majd jól lefényképezem, amit tegnap elmulasztottam. Egyébként lehet ezt hidegen és melegen is kérni. Na, de nem sikerült, mert itt viszont nem átlátszó pohárba kaptam, hanem sötét műanyagba, sétálópohárba, mivel, a magyarázat szerint ez egy kisebb bolt, mint a körúti. Viszont ez az öregebb. Sokkal régebben áll itt, mint a másik. Meg azt is megtudtam, hogy ez a legnépszerűbb termékük, meg a sós krémes kávé, tehát beválasztottam a jóba. Szóval ilyen nagy világmegváltó dolgokról cseverésztünk, itt is 1690 forint az anyag, jó ez, jövés-menés közepette érdemes egy ilyen pohár léért beugrani ide.