Belépve is marad némi bizonytalanság bennem, mert a belső berendezés is olcsó, egyszerű, ugyanakkor kissé giccses, az asztalokon 3 rétegnyi, egymáshoz egyáltalán nem passzoló műanyag terítők, amelyek közül az alsóbb rétegek ki tudja, hány éve vannak már ott, némi foltok is fellelhetőek rajta. Ugyanakkor több asztalnál is koreai vendégek esznek nagyon izgalmas, remekül kinéző, és finom illatú ételeket, s közben hangosan beszélgetnek, boldogok és elégedettek. A kiszolgáló hölgy is koreai, mosolygós, egyből odasiet hozzám, s tört magyarsággal kínál hellyel és átnyújtja az étlapot. Az étlapon minden étel fotóval szerepel, és a nevük koreai, kínai, magyar és angol nyelven is feltüntetésre került. Őszintén szólva a kínai ételek mibenlétére nem derült fény, mivel minden étel koreai volt, de pont emiatt tértem be. A kimondhatatlan nevű Somgibosatbap nevű ételt választom, ez egy pirított rizses alapú, fűszeres, kissé csípős egytálétel csirkehússal és gombával, amelyet forró agyagedényben tálalnak. 2 féle banchant kapok hozzá, ecetes-édeskés kígyóuborkát és az elmaradhatatlan kimchit, a tipikus koreai savanyított, erjesztett, csípős káposztát. Érdekesség, hogy a pálcika nem fából, hanem fémből készült, ugyanúgy mint az európai evőeszközök. A főételek mellé fix 500 Ft-os áron lehet algalevest is kérni. Az adag kiadós, forró, remekül eltalált fűszerezésű, ízletes, kiváló. Itt nem a külsőségekre adnak, hanem az ételeken van a hangsúly, a konyha autentikus, remekbe szabott.
