Rárepültem, mint egy burgonyabogár

A burgonya az krumpli. Amerikából jött, de a hiányában Írországban haltak éhen sokan. És itt egy krumplira összpontosító új vállalkozás, krumpli hátán krumpli a Móricz Zsigmond körtéren. Kipróbáltam én is. Jó kérdés, hogy vastag, vagy vékony burgonyából legyen, sültebb vagy lágyabb, ez tetszett. Csirkefalatkákkal kértem menüt, jó ötlet, hogy többféle szószt, mártást lehet nyomni hozzá. De hová? Bele a zacsekba? Van egy kis tartóhely a krumpliszacsi tetején, talán oda. Aztán hol eszel? Hát fent, nem az utcán a koszban. De annyi kezed meg nincs, hogy egyszerre mindet felvigyél, üdítőstül. Hát akkor lejössz meg felmész megint. A fenti berendezés rendkívül visszafogott, és hát mivel eszed a kaját, az utcai koszos kezeddel? Van valami kis szurkálós szerszám, azzal bökdöstem, tálca nincs, hát csak úgy szanaszét. Egyébként viszonylag finom volt, de alapjában véve a menütől éhes maradtam, ugyanis elég kevés, nem baj, mentem tovább, beültem máshová is.