Olasz evés

A Repülő Seprűbe akartunk menni, de már az ajtóban elkaptak, hogy foglaltunk asztalt? Nem? Hát akkor kívül tágasabb Vasárnap déltájt, rekkenő hőség, kihalt a város, bennünket meg ott esz a fene Óbudán. Hát akkor itt a szomszéd, valami olasz étterem, nem vagyunk nagyon oda az olasz éttermekért, de ez van. Emlékszem a helyiségre, ez régen valami magyaros cucc volt talán, és ettem is itt, ez az olasz meg új lehet. Két autentikus olasz fickó fogad, vendég nincs, az olaszok a maguk módján kedvesek, nyelvi nehézségeket megoldjuk. Ez pizzás hely lehet, de ki a fene akar pizzát enni ebédre, ha beülsz valahová? Szóval a nempizza ételek nevei hangzatosak, hosszúak, de azért van támpont, hogy mi van bennük. Nejem egy méter hosszú nevű cuccot kért, kézzel készített olasz tészta, külön kért csirke-feltét rá, nem volt egy nagyadag, de finomnak minősült. Én meg csak egyszerűen egy tányér olasz bablevest. Kis kenyérszeletek is jöttek hozzá. Nem volt rossz, megettem. Közben a melegre való tekintettel limonádékat kértünk. Hát elég is ez így, vagy legyen még valami? Együnk desszertet... kértünk egy pisztáciás tiramisut meg egy panna cottát gyümölccsel. Ezek olyan betárazott késztermékek. Nem ebédeltünk rosszat, szóval nem maradt bennem hiányérzet, azon elgondolkodom, hogy egy ilyen kisadag ebédért már 20 ezer forintot kellett fizetni, de hát ilyen a kor.