Átlagos, izgalommentes szórakozóhely

Garantáltan azt mondhatja a véleményalkotók nagy többsége, hogy azért nem bírom a mai „menő”, zajos, vacak zenét bömböltető helyeket, mert eljárt felettem az idő. Meglehet, de azért én másként gondolom. Egyrészt fiatal koromban sem bírtam az igénytelen zenét, másrészt ma is vannak fiatalok, akik nem tuctucot hallgatnak.
De akárhogy is legyen, a Limit nevű helyre azért mentünk be, annak dacára, hogy tudtuk előre, hogy nem fogjuk szeretni, mert jó nagyban azt reklámozza, hogy kézműves sört csapolnak. Ez meg is felel a valóságnak, már nem emlékszem, melyik harmadik vonalba illő főzde (Mister, Brandenecker meg hasonlók) söreit kínálják, melyeket az ember szívesen megissza, ha nincs egyéb. Pont ezt tettük. Nem volt egyéb kézműves sört, így egy egy pohárral szívesen megittunk, abból ami volt majd szépen hazaballagtunk abban a biztos tudatban, hogy ide többet nem jövünk. Mellesleg ivócimborám, akivel meglátogattuk a helyet, a húszas éveinek elején jár, s ő sem rajongott a hangkavalkádért.