Fagyi helyett pékség

A Hollán Ernő utca sétálós részén, majdnem a Jászai Mari térnél tavaly nyáron nyitott meg a Moritz Eis exkluzív fagylaltozó, Budapest talán legdrágább fagylaltjával, de nem sok időt éltek itt meg. A zárást követően a Lipóti Pékség vette birtokba a helyet idén kora tavasszal, ha jól emlékszem, ők a Szent István körút túloldaláról költöztek át. Ez a hely sokkal kisebb, mint a korábbi, legalább annyira forgalmas, de szerintem sokkal hangulatosabb, kellemesebb. Ide már nem húzódik be a folyamatos járműforgalom zaja.
Már több alkalommal jártam náluk, elvitelre is vásároltam és helyben is kávéztam, péksütiztem. Az első alkalom egyáltalán nem volt megnyerő. Ez a nyitás hetében történt és a férfi üzletvezető (-nek tűnő személy) folyamatosan osztotta az alkalmazottakat, ki mit csináljon, csipkedje magát, ezt pakolja, azt pakolja, miközben ő maga nem csinált semmit, csak dirigált. Míg a pult mögötti alkalmazottak egyenruhában voltak, ő civilben, és rá volt gyógyulva a kezére/fülére az okostelefon. Nem igazán tett rám kellemes és megnyerő benyomást!
Szerencsére az utóbbi alkalmakkor vele már nem találkoztam, csak az alkalmazottakkal, akik teljesen normálisak, kiszolgálnak, gyorsan dolgoznak. Legutóbb egy szalámis nosztalgia kifli szendvicset vettem, 350 Ft-ba került, ebből a szendvicsből már a sajtosat is kóstoltam. Frissen készítik helyben, friss ropogós salátával. Julius Meinl kávét főznek, ez az egységes kávé márka a Lipótinál. A cappuccino 350 Ft, a Latte 390 Ft. Az árak igazán kedvezőek és a pékáru mindig hibátlan volt.
A hosszúkás helyiséget úgy alakították ki, hogy bal oldalon van a látványpult, a végén a pénztár, míg szemben vele a jobb oldali falnál végig magasított asztal bárszékekkel. Azért is szimpatikus a helyben fogyasztás - persze, ha nem rohan az ember - , mert akkor tetszetős Julius Meinl figurás porcelán csészébe kapja az ember a kávét és nem az utálatos papírpohárba.