Filmes ebéd

A Filmgyár vagy Filmintézet éttermét én is jószívvel ajánlom. Valamikor az ilyen titokzatos helyekre nem lehetett csak úgy bemenni, most meg szabadon ki-be járkál mindenki, mint szél a gatyában. Hát mit tudom én, demokrácia ez is, vagy mi. A biztonsági őrök a portán csak dolgavégezetlenül asszisztálnak a semmihez. Az étterem meg lent van a földszinten, ahogy bemész, rögtön jobbra. Elég forgalmas hely, részben ez bizonyos sorban állást jelent, meg az is van, hogy már elfogyott az ételek java, és valahogy egyáltalán nem az a hely, ahol nekiállsz mobillal fényképezgetni. Mert mi vagy te, hülye kis rajongó, aki híres embereket fényképez evés közben? Na, de az asztaloknál azért láthatsz ismert arcokat, mert idejárnak. Bemondók, színészek. Az kevésbé demokratikus, hogy van egy asztal, amire ki van írva, hogy a Filmintézet vezetőinek van fenntartva. Mint a szocializmusban. Mert a górék csak egymás arcát akarják látni ebéd közben is, a díszletmunkásokét nem? Khmm dolgoztam minisztériumokban, és nem volt az, hogy a nagyfejűek csak az egyik asztalnál ülhetnek, a többiek meg nem. Bezzeg a nagy gyógyszergyárban még senki koromban! A főigazgató egyedül gubbasztott a számára fenntartott asztalnál, mi meg, sok csóró melós, tisztes távolságból pislogtunk rá. Na, de itt ez van és kész. Itt a filmgyár Mákvirágjában teszel egy kört a napközis tálcáddal, közben pakolhatsz rá, a végén a pénztárban súlyra mérnek mindent, és úgy fizetsz. Igazán csak egy szerény összeget. Magos csirkemellet kértem, hasábburgonyával, tartárt is adattam hozzá, meg még uborkát is mérettem mellé, mindössze 2200 forintért. Mondhatom, semmi az. Leülni már nem volt olyan egyszerű, mondom, sokan voltak, és bár sok asztal van, azért zajlik az élet szépen. Bent van egy kis kávézó- büfé is, szendvicsekkel, sütikkel, remek kis hely az, érdemes ellátogatni ide, csak hát nem jár az ember mindig errefelé.