Megittasodván

Ettem valamit a Fehérvári úti piacon, aztán gondoltam, hogy innék is talán, és közben beugrott, hogy sohasem ittam még semmit itt a Maligánban. Nem is tudom, miért eszembe sem jutott volna, de hát itt van ez az ittjartam, aztán én meg még itt nem jártam. Mindig azt gondoltam, hogy itt valami törzsi vének, deklasszált elemek, nagyon szakadt figurák töltik el isten szép napjait, aztán ez olyan távol áll tőlem, hogy csak na. De hát lehet, hogy én is beleöregedtem vagy belenyomorodtam ebbe, akkor legyen, lássuk! Benéztem, és a szemben lévő falra tett táblára krétával és nagy betűkkel ki volt írva, hogy Napi akció, Aperol spritz 1500 Ft. Kedélyesen kértem hát egy napi akciót. Elég hülyén néztek rám. Ezért megismételtem, tagoltam, lassabban, hogy hátha Mondom, hogy hát oda van írva, nagy betűkkel, ebben az üzletben van, azt kérem, kérek egy Aperol spritzet! Ja, olyan nincs. Nem, az csak valami nagyon régi felirat, ki tudja, mióta van az oda felírva, rögtön le is törlik. És letörölték. Jó, hát akkor is iszom valamit! Milyen sör van? (Mondjuk, eltévedt gyerek, miért kérsz te borozóban sört? Hát mert látom, hogy van.) Na, aztán megegyeztünk egy korsó csapolt barna Staropramenben, nagyon olcsó volt, tiszta, rendes pohárból, friss, jó sör, és tulajdonképpen ennyi történt.