Kultikus hely, mi szeretjük

A Marxim 1991-ben nyitott, fricskaként a frissen letűnt kommunista rendszer irányában. Akkor különösen nagy öröm volt beülni, és élvezni, hogy amitől mi legalábbis Erdélyben két éve még rettegtünk, az immár gúny tárgya lehet. Szürke beltér, drótháló szeparék, falfirkák, kommunista relikviák, a posztkommunizmust is célba vevő graffittik jellemezték s jellemzik ma is a helyet. Az étlap húsz éve jobb volt, a pizza meghatározások viccesek voltak, pl. kagykó – a lehallgatáshoz, Gulág pizza – másutt Hawaii, a Sajtos pizza Sajtós volt, zárójelben az szerepelt, hogy „Népszabadság, Népszava”. A sörök fölé az volt írva hogy Munkásörök, a borok fölé meg, hogy Táborok.
Az italválaszték mindig is kommersz volt, most is az, van néhány minőségi bor, palackozva tartanak Guinnesst jómagam ezúttal Kőbányait ittam, amit a ház söreként kínálnak. A pizzájuk élvezhető, átlagos-korrekt, tartanak lepényeket illetve az utóbbi időben vannak főételek és desszertek is. A Marxim egy dizájnkocsma, ahová a hangulat kedvéért ülnek be az emberek. S persze azért is, mert úgy érzik, a pénzünkért korrekt arányos szolgáltatást kapnak.