Színötös a szívötös?

Hát, ha valamit le kell osztályozni, az ember nem tudja kiszakítani a lelkét az elfogódottságból... hányast érdemel? Ajándék az ittlét... és nagyon nagy szerencse, büszkeség bekerülni ide. Mintha csak viszonyítani akarnád a világ ócskaságát egy ilyen pincekápolna erényeihez. Idén szemfülesek voltunk, időben jelentkeztünk, sikerült is egy sávot megcsípni a Nagy Szendó Napon, tehát vasárnap délben kaptunk helyet, lehetőséget, hogy itt dolgozhassunk egy picit. Mert ez nem mindenkinek adatik mindig, ennek ára van, és megőrülsz az örömtől, ha helyet kapsz ide. Voltam már itt korábbi években szállító, sikerült beverekednek magam, havas, ködös éjjel bóklásztam a sötétben, külvárosokban, kiszuperált munkásszállókon, hogy eljusson mindenhová az étel. De idén kentem! És olyan vidám kalákában kentünk, pakoltuk a szalámit, sajtot, salátát, hogy az adott órai adagot 45 percen belül teljesítettük, széttárták a szervezők a kezüket, hogy elfogyott az anyag, nincs. Az egymás utáni váltások több mint 2500 szendvicset gyártottak, mellettük a fiúk törték a diót a mézes dióba, szóval igazi karácsony! A kissrácok, meg akik rendes, tisztességes családokban nőnek fel, eljöttek a szüleikkel és a becsomagolt szendvicsekre rajzoltak kis üdvözleteket. Míg kint dühöng a lábszagú középkor, a milliárdosok önző, harácsoló bandája, addig itt garantált a jó társaság, a civilek jószándékú fészke ez, a Budapest Bike Maffia önzetlen akcióinak irányító bázisa. Aztán, hogy leállították a munkánkat, a pulthoz siettünk, hogy valami fogyasztással támogathassuk az egész akciót. Feleségem nagy forrócsokis pohárral, én teával és hozzá sok rummal, mint a Rejtő-könyvekben, örömmel fizettem ki a párezer forintot, de a dupláját is akár simán, hogy méltó lehettem ehhez a naphoz. Tehát hányast érdelem a Másik Szoba kávézó? Az egytől ötig skálán egy 10-est.