A szerb Matula

Mentem a Duna felől a körúton, és érzékeltem, hogy reggel ettem utoljára... itt az ideje. Jobbra-balra néz, nincs érdekes semmi. Hopp, talán a Szerb! Itt van a következő utcában! Persze, közben rájöttem, hogy a Szerb étterem már régen nem szerb, hanem Matula, de ha az ember konzervatív is, akkor szívesebben használja a régebbi fogalmakat, elnevezéseket. Szóval akkor Matula. A fél ittjartam.hu idejár, van, aki többször is, na gyerünk csak lefelé azon a lépcsőn. Egyszer nagyon nagy buli volt itt, én szerveztem az NLC (Nők lapja Café) tüneményes kis bandája megtöltötte a teret, és sok későbbi nagyon jó barátnőmet itt láttam meg először. De az még szerb időben volt. Most meg egy eléggé közömbös (?), fáradt (?), unott (?) lány volt a pultban, két barátjával beszélgetett, talán nem is örült, hogy megzavartam ebben, de hát enni jöttem, leülhettem bárhová, és étlapot is kaptam. Hideg nap van ma, jólesett a tál tyúkhúsleves gazdagon, jó volt, de semmi nem emelte ki a többi húsleves közül. talán az, hogy elég sűrű volt, tényleg. A másodiknak kért hagymás-mustáros hátszín kifejezetten jó találat volt, egy dolgot leszámítva, a benne rejlő egy darab hús meghökkentően kicsinek tűnt az elvárthoz képes. De volt sok hagyma, sok krumpli, azzal laktam jól. Csapolva nem, de üvegesben akadt Pilsner Urquell is, az a kisüveg pompásan illett az ebédhez. Ez így elmondva meg kifizetve 5780 forintba került, szervízdíj nincs a számlában, ezt szomorúan tette hozzá a lány.