A mottó az volt, hogy hej, kora van még, ilyenkor van még reggeli, nincs még 11 óra, gyerünk, szerezzük meg a kedvenc McMuffinomat, tojással, baconnal. De elkéstem, rosszul emlékeztem, nem 11-ig van reggeli, csak fél 11-ig. Így aztán búsan tanácstalankodtam egyet, és mondtam, hogy jó, akkor egy egyszerű valamit, egyszerű szendvics, egyszerű krumpli, egyszerű üdítő Ez itt egy sajtburger-menü, azt hiszem, már előkóstolva. Aktuális ára a kereskedelmi forgalomban 1520 forint. Amíg ettem, azt néztem, hogy a legtöbb McDonalds dolgoztat fogyatékkal élőket, nagyon helyesen, mert jó, hogy hasznossá tudják tenni magukat és még közöségben is lehetnek. De nekem kínos, hogy egy halmozottan sérült ember, erősen mozgáskorlátozott, bizonytalan mozdulatokkal próbálja egy felmosóeszközzel állandóan törölgetni a padlót, míg azt ki-be rohangászó gyerekek állandóan összemászkálják, én meg nyugodtan ülök és tömöm a fejemet kétpofára és nézem talán még le is hullik valami a kőpadlóra evés közben. Aztán nézem sokszor, pl. gyorséttermekben, hogy a kis süldők, vidáman csivitelve elmennek az asztaloktól, otthagyva a szemetüket, hát úgyis van valami csetlő-botló szolga, aki majd elviszi, majd takarít helyettük. Mit tegyek, ezek a dolgok néha eszembe jutnak néha odamegyek hozzájuk és megköszönöm a munkájukat.