Sok jóból kiváló élmény

A klasszikus Kádár korban megalapított, de a rendszerváltást bőven túlélt hangulatos borozók nagy része bezárt vagy imázst váltott. (Vannak kivételek is, elég kevesen, mint például a Villányi borozó a Gerlóczy utcában, nos, az ugyanannyira lepusztult, mint volt, nem változott semmi, legfeljebb kihalásos alapon a törzsközönség.)
A hajdani Kékfrankos borozónak jót tett a profilváltás, most jobbacska sörös-boros bisztróként üzemelnek. Kínálnak többféle izgalmas sörkorcsolyát (hermelin, kacsatöpörtyűkrém) és klasszikus magyar ételeket (velős pirítós, csülkös pacal). Jómagam az Obazda mellett döntöttem (bajor különlegesség, fűszeres camembertkrém), ami finom volt, kiváló házi kenyeret adtak hozzá. Az étel határozta meg az italt, Lasko sört kértem hozzá, de vannak remek kimért boraik is az Angyal, a Dobosi és a Mészáros pincétől.
A beltér továbbra is hangulatos, ezúttal is a különteremben ültem le, amely annak idején a nemdohányzó terem volt.
A hely színvonala jelentősen emelkedett, az sincs kizárva, hogy még benézünk.