Mit néztem be??

Szent Isten, voltam ebben a viszonylag bepusztult (és régen horrorbüfének nevezett) kínai étterembe, sivár kiskoszos volt akkor is, de aztán jöttek itt újabb, nagyobb látószöggel rendelkező más felfedezők, és szuperlatívuszokat írnak erről, meg, hogy autentikus, meg legjobb kínai... jó ég, mit nem vettem észre, mitől vagyok én ilyen ügyetlen, tájékozatlan? Így aztán ma visszamentem, önellenőrzés... Egy darabig ácsorogtam a járdán, mert az enervált öreg kínai javítgatta, kalapálta a kilincset, nem lehetett bemenni, szerszámok szanaszét. Aztán egyszer csak megszánt, hogy ott maflázok, kitárta az ajtót szó nélkül, hogy na, csak kerüljek beljebb, ha nagyon akarok. Vendég egy szál sem. Csilingelésre előjött kínai anyó, tényleg eleresztett egy mosolyt, mondtam, hogy hagymás máj lesz az, de az nincs, mondta ő. Abból kéne enni, ami van. Mondtam, hogy legyen csípős. Tehát tészta lett, csípős marhahússal. Itt eszem? mutatunk lefelé. Itt, itt eszem. mutatok én is le és le. Kérek káposztasalátát... hát, az valami ronda fridzsiderben volt, onnan kellett kimeregetni valami edényből. Viszont olcsó volt az egész, nagytál étel, plusz rendes adag savanyúság, kb. 2400 forint. Jó ár! Evőeszközök gyalázatosak, villák a hegyükkel állnak kifelé a tartóból. Az egész helyiség piszkos, szemét a padlón, szétfújt levelek, a pasi kalapálta az ajtót, a beléptető zene, ami a nyitásra szól, megszólalt közben vagy 400-szor, fújt be a nedves, hideg szél, nyakig bezipzárazva ültem, néztem a lepukkant helyiséget, ez egyben az a kiegészítő raktár is, ettem a nagyon átlagos, vagy közepes, mindenhol ugyanilyen tömegkaját, elnéztem az elrakatlan, elmosatlan koszos tálcák tömegét a tartón, és közben nem szépeket gondoltam az előttem értékelőkre.