De hogy fér ez a kettő? Máshol is láttam ilyen nemzetközi csodákat, nem nagyon vált be. Kérdésem: ki a fene megy be egy vietnami étterembe pörköltet enni nokedlivel vagy rántott húst kérni? ? És van, de igen, van! Egy fiatalabb fiú jött be nem sokkal utánam, és kifejezeten pörköltet kért, jóval később egy középkorú női páros telepedett mellém, na, onnan meg a rántott húst füleseltem meg, és azután ilyen nagyon zavart arccal nézték még az étlapot és az egyik elbizonytalanodva szót adott a dilemmájának: nem kéne egyszer megkóstolni azt a wokot? De ezt úgy mondta, mintha azt mondta volna, hogy ki kéne próbálni egyszer a siklóernyőt vagy a bungee jumpingot. . . A személyzet amúgy délkeletázsiai, kedves, harsány, vidám, fülig mosolygós, és jól beszélnek magyarul is. A berendezés elég sivár, semmilyen. Gyerekjáték, gyereksarok van. WiFi van, elég jó, jelszó a falon. A szezonális dekoráció jellegében amerikai karácsonyi. Jól megfér itt bármi egymással. Pho-t kértem marhahússal, majd tengergyümölcseis Wokot. A leveshez adtak citromot, ecetes fokhagymát, ahogy szokás, meg az asztalon volt csípős mártás is. A pho abszolút felejthető. nem rossz, nem ehetetlen, de semmi örömet nem ad, az átlagos lelketlen alapdarab. Nem soká hozzák az ételt, a konyha több nációra dolgozik folyamatosan. A wokot is megkaptam pont a leves végén, sajnos semmi jót nem mesélhetek róla, igen, volt benne tészta, mogyoró, rákocskák, polipkák is, meg zöldségek, de az íz, aminek örülnék, az a konyhában maradt. Sajnálom. Lelkes látogató lettem volna. Így meg hát Lizához fogok visszajárni a Gárdonyi térre. A kisadag pho 1990 Ft, a rizstésztás wok 2890, a vietnami tea 690 Ft.
