Követve a csapát

Az itteni vezérlő hasak ezt elég jóra minősítették, ez felhívás arra, hogy magam is meglátogassam, különben is, a Nyugati előtt elsuhanó villamosokból mindig olyan csábítóan kékfehérlik. Tehát vasárnap egy Bem mozi után célirányosan ide jöttem. Hatalmas tér, vendég alig. Tán ketten, hárman, ha voltak kint is, bent is. Ülsz, ahová szeretnél. Csak előbb rendelni célszerű, elég szűk a választék, amolyan lefogyó pultok,. hát kértem egy gyros-tálat. Tzatzikit is kértem vagy dzadzikit, megnyugtatott a lány, hogy az benne van. A dolog úgy működik, hogy kasszánál fizetsz, evőeszközt magaddal viszed, a kaját meg kihozzák. És tényleg. Meg kell dícsérnem az evőeszközt, nem belenyulkálós, beletúrós, hanem szépen, higiénikusan szalvétában előre be van csomagolva. A belső tér jól dekorált, jól szolgálja a célt. A lány, aki a pénzt elvette a kasszánál, semmi baj vele, kedves, helyes. A gyros semmilyen, átlagos, az un. tzatziki abszolút nulla élvezeti értékkel bír, egy porízű tejtermék, se savanyú, se sós, se fokhagyma, se uborka, semmi. A hozzáadott saláta minimális és igénytelen. Ehhez képest a nem túl nagy adag 3244 forint. Hát nem tudom. Lehet, hogy mások itt boldogabbak voltak, én nem annyira.