És újra az afgán csajok

A Mermelbe nem járni tiszta ostobaság. Na jó, könnyű ezt mondani, de nem lehet mindennap ugyanott enni, akkor beszűkül a világ, és nem látsz ki az önmagad köré épített fal mögül. Tehát máshová is kell járni. Viszont ez egy jó hely. És onnan jutott eszembe mostanában, hogy rendszeresen feldobja az internetes újság a hirdetést, hogy pultos munkatársat keresnek. Így aztán elszégyelltem magam, hogy milyen hűtlen is vagyok, és elmentem mermelezni megint. Ez ugyebár egy kétarcú hely, rendezvényközpont, meg étterem is. Kapkodni kell a lábad, mert délután kettőkor bezár. Amúgy, a vége felé már rohamosan elfogy minden. Hogy sikerült-e nekik munkatársat találni, azt nem tudom, de látszólag elegendő számú csaj működött a pultban és a pénztárnál, és volt köztük egy nagyon magas szőke királynő is, aki garantáltam nem volt tadzsik, hazara vagy pastu, tutira nem afgán, talán sikerült új lányt találni mégis. Itt amúgy mindenki mindig szuperkedves. Nagy adagokat adnak, háziasan főznek, ma is a maradékból chilibabos sülthúsokat kértem meg serpenyős burgonyát, hozzá finom hosszú, hegyes, erőspaprikákat választottam a salátáspultból, nagyon jót falatoztam, és olcsón. Közben a kivetítőkön egy Bud Spencer-Terence Hill film ment, nem zavarón, ha akartad, nem nézted. Nyuggerek járnak ide meg környéken dolgozó melósok, bár lakások nem nagyon vannak e vidéken. De azért népszerű hely. Méltán.