Szerintem nagyon jó lokáció lehet ez, hiszen itt van a közelben az ELTE és több iskola is, valamint jelentős a turista forgalom is. Ugyanakkor a Kecskeméti utca forgalom-csillapított, ha nem is sétálóutca, de kizárólag a BKV és az engedéllyel rendelkező autók hajthatnak be ide. A kávézó uralkodó színe a hófehér. Ezen kívül a szürke beton, ami dominál, ami elsőre egy kissé meghökkentő. Az asztalok lábazata például egy beton piramis. Ez nem túl kényelmes megoldás szerintem. Napközben van konyhájuk is, de vasárnap délután be kellett érnünk a kávéval. Az viszont kitűnő. Árban a drágább helyek közé tartozik. A Gappuccino Grande (2,5 dl) 1550 Ft + 194 Ft (12%) kötelező szervizdíjjal máris 1744 Ft lett, ami egy budapesti átlagos, de színvonalas kávézóban ennél azért olcsóbb szokott lenni. A pultnál kellett rendelni, fizetés csak a végén, és a kávét kihozták az asztalhoz. Minden vendég asztalára vittek vizet dizájnos kancsóban, pohárral. Ez az, amit több vendéglátó egységnél felróttam korábban. Ha már ilyen árazással és kötelező szervizdíjjal működnek, akkor a minimum lenne automatikusan a víz az ital/étel mellé. Itt ez szépen meg is valósult, ami dicséretes. Az őrlőben 2 féle kávé volt, ezek a MERON brand saját kávéi, amelyekből akár otthoni elkészítésre is vásárolhatunk zacskózva. Honduras - La Joya, Ruanda - Simbi, Kolumbia - Las Flores, Etiópia - Uraga, Kenya - Mugaya, jobbnál jobb ültetvények világszerte. Az én kávém származása a perui San Ignacio ültetvény Cajamarca régióból, 1200-1500 méteres tengerszint feletti magasságban. Kakaó, dió, szárított gyümölcsök ízvilágával. A túlárazott péksütemények jól néztek ki, de nem keltették fel az érdeklődésemet. A diós csiga 1350 Ft, a szilvás-tepertős táska 1550 Ft-ba került. Nem semmi! Az árak ellenére megadom az 5 pontot. A közelmúlt nyitása ellenére népszerű helynek tűnik, sok vendég volt bent. További asztalok a belső helyiségben.
