A tömények drágák, a borok viszont kifizethetőek, 1 deci rosét kértem Juhászéktól, 390 forint volt, pont megfelelt a célnak. A beltér nagyon tetszett, több ötletes és látványos megoldásba ütköztem bele, nincs minek körbeírni, el kell menni és megnézni. Jó volt belsőépítészük. Közben leltem egy jó leírást a kocsmablogon róluk, azt ideillesztem, mert teljes mertékben egyetértek vele. “Gyönyörű! A macskakövekkel kirakott pult és fölötte a befőttesüveg lámpasor egy szépen kivilágított szigetként fogad, körüljárható, plusz az egyik oldala a Kazinczy utcára nyíló plusz ajtón át még az átmenő forgalmat is kiszolgálja. Egy lépéssel odébb egy a VII. kerületet ábrázoló falrajz mutatja be a környék izgalmas kocsmáit és nevezetességeit - méterben megadva a távolságot -, és érdekességképp megjelenik még néhány külföldi célpont, csak hogy legyen mihez viszonyítani. A bányászlámpák alatt minden anyag annak szó szerinti nyersességében megjelenik: a fekete-szürke acél- és vaslemezek, a súlyos tölgyfadeszkák, az alu légtechnika, no meg az üvegkalitkába zárt söröshordók és műanyag italos rekeszek. ” Persze megy a tévé, de hát ezt hadd nézzük el ezúttal. A csaposok nem különösebben kommunikatívak, nem is túl lelkesek, szerintem várják, hogy leteljen a munkaidő, végtére ezt is meg lehet érteni. A sörválaszték mint már írtam, kommersz, a borok között vannak jók, szerettük, hogy Kvassay borokkal foglalkoznak, a Kvassay pince volt 2014-ban az egyik felfedezésünk a villányi utunk során. A pálinkafront is erős. Kövér négy pont az italra. Ételt, ahogy néztem, nem is adnak.
