Sebaj, mondtuk, azért kipróbáljuk. Az étterem azonos nevű szálloda második emeletén, hosszú folyosón keresztül volt megközelíthető. A beltér rideg, barátságtalan, szocreál. A személyzetből senki nem uralta alapszinten a magyar nyelvet, egyetlen kopott magyar étlapjuk volt, amin a fogások felét nem árazták be, (értsd, az nem kapható) a beárazottak között is volt, amivel nem szolgáltak, a kívánt 8 fogásból 2 hiányzott. Miközben ettünk, a személyzet kifele görgetett hatalmas asztalokat, olyan érzésünk volt, mintha visszatértünk volna Ceausescu Romániájába. Az ételeink egy jobbacska kínai büfé színvonalán voltak elkészítve. Ettünk kétféle előételt, három féle levest (tofuleves, erős savanyúleves, bambuszrügyleves), három főételt (csirke, padlizsán, fafülgomba) és egy köretet (tojásos rizs). Értékeltük, hogy kérés nélkül kaptuk kínai teát. Az asztalon viszont semmiféle ízesítő nem volt, se szójaszósz, se csípős szósz. Az árak a legtöbb étel esetében reálisak, de akadt köztük teljesen abszurd is, egy különlegesnek nevezett, de semmi különlegeset nem nyújtó uborkasaláta 1650 ft-ba került. Igaz, a dim-sumok meg nagyon olcsóak voltak, 100 ft-ot számláztak darabjára.
