101 év emlékei

Az Astoria tavaly ünnepelte alapításának 100. évfordulóját, talán nincs is Budapesten élő-utazó ember, aki ne ismerné kívülről az épületet vagy ne hallott volna róla.
Többször is ettem már az éttermükben, egyrészt egy több napos rendezvényen itt az étteremben szolgálták fel az ebédet (nem svédasztalos volt), másrészt barátokkal is jártunk már itt esti órákban, de akkor csak italfogyasztás és kávézás volt, nem ettünk.
Az étterem hangulata hasonlóan a szállodához a régmúlt időket, a századfordulót, a Monarchia korát idézi. Kicsit félhomályos, kissé ódon, de szépen megőrzött, jó állapotú a berendezés, a bútorok. Visszafogottan elegáns minden, s ehhez a környezethez illeszkedik a pincérek viselkedése és megjelenése is.
Az ebédek (4 alkalom volt) során 3 fogás ételt kaptunk, a leves és a desszert fix volt, a főételnél 2 féléből lehetett választani, s ehhez járt 1 alkoholmentes ital (víz vagy üdítő).
A konyha nem tipikusan magyaros, a medditerrán ízvilág és ízek elég jellemzőek, még a magyaros ételek is ilyen módon vannak "átfazonírozva", az ételek inkább egészségesek, könnyedek voltak (pl. grillezett csirke, saláták, sok zöldség). A levesek csészényi méretűek és nem túl izgalmasak (pl. karfiolkrémleves, húsleves tésztával), a desszertek viszont kifejezetten finomak voltak, de ezek is lazább, nem annyira laktató és nehéz (cukros, vajas) desszertek, hanem inkább ebben is a könnyed franciás és mediterrán vonalat képviselték.
Árfekvés középmagas, itt elsősorban a helyet és a hangulatot fizeti meg az ember (bár az épületből kilépve a zajos-koszos Astoria kereszteződés és főleg az aluljáró eléggé lelombozó).