Szellemeskedés után kiváló burrító

Itt nem áll senki, együnk itt! Legyen burrító, abból is elég lesz a kicsi. Első meglepetés: már kérdez is a kiszolgáló hölgy, hogy fehér vagy teljes kiörlésű tésztát kérünk. Pompás, nem jellemző ez azért többnyire a gyorséttermekben. Éljen az egészség: teljes kiörlésűből kérjük! (Érkezik a másik kiszolgáló hölgy is és szertelen csevejbe kezdenek...) 10mp... 20mp... Mosolygunk, ők is. Csak mi rájuk, ők meg egymásra. Na újra: teljeskiörlésűből akkor tökéletesen jó lesz. Semmi reakció. Komolyan mondom, mintha 1 percre szellemmé váltunk volna, aztán hirtelen kérdez újra, na melyikből legy? Innentől felgyorsulnak az események: milyen babot kérünk bele a 3 féléből, amelyből 2 már elfogyott? Milyen húst kérünk a csirkés burritóba? Na meg még 290-ér mehet bele egy kiskanálnyi sajtszósz is, a többi extra feltétet kihagyjuk. Ezen kívül automatikusan megy bele a rizs és zöldség is. Már fizetünk is: 1800 a kis burritó sajttal+közel 400 a sima víz. Na de a kiszolgálás nehézségeit az íz majdnem teljesen feledteti! Ilyen jó burrítót még nem nagyon ettem, egy élmény komolyan. Biztos eszek még itt, nem is értem itt miért nincs sor, ha mindenhol máshol az van? Lehet a töketlen kiszolgálás miatt... (már bocsánat).