Nancy wontont rejt

Itt találtam a lapon a Nancy Foodot, nem volt még itt senki, aki szóljon róla, hát elmentem megnézni. A brutálhosszú nevű Október huszonharmadika utcán, a volt MOL-székházzal (ami most Energiaügyi minisztérium) szemben van egy ázsiai étteremsor, három vietnami étterem egymás mellett, egy indiai és közéjük ékelődött a Nancy, ami a változatosság kedvéért kínai. De nem az a hagyományosan elterjedt kínai gyorsétterem, amit majdnem minden sarkon vagy járdaszigeten találsz, hanem a ritkább, a wontonos. Alapvetően a Zhu ilyen, például a Nagymező utcában, szóval, kis kínai batyukról van szó, tésztába zárt húsgombócok, amiből levest is, meg mást is lehet készíteni. De ha nekem hisztek, akkor a Zhu sokkal jobb. Itt egyszál kínai pasi van, ő a pénztáros, a pultos, a szakács, a mosogató, nem beszél magyarul, de megoldod, mutogathatsz a színes képes étlapon vagy beszélsz angolul. Egy nő bejött a lányával, amíg ettem, elvitelre kért kaját, kétszer is állatnevet tévesztett, csirkékről beszélt, a pasi visszakérdezett, hogy "pork"? Az, az, mondta a nő, de nem segítettem neki, mert tapló volt. Majd otthon meglepődik és hátha ezután nyelvet is tanul. Én levest kértem, és rákkal kértem a gombócokat bele, frissen készül minden, a fickó elvonul hátra a konyhába matatni, és addig magára hagyja a vevőt vagy vevőket. Nagy a bizalma. Szóval kaptam a levest, nem volt valami jó, míg máshol ez a leves isteni! Kértem valami csípőst, de vagy nem volt neki, vagy nem akarta érteni. De nem mondom, hogy rossz volt, csak nem az a finom, amit vártam. A sült tészta marhahússal már sokkal jobb volt. Az evőeszközök gyalázatos módon vannak elhelyezve, ahogy a rosszabb helyeken szokás. Nos, olyan 2000 valamennyit fizettem a levesért is, meg a másodikárt is külön, de azt hiszem, nem az a hely, amit sűrűn fogok látogatni.