Átalakítás

Elgondolom, hogy mennyivel egyszerűbb lenne az élet, nem ilyen hajszolt, ha nem kellene minden nap más és más étterembe mennem, otthon ülhetnék, csoszogó kisnyugger, miután összegyűjtöttem a rőzsét a közeli erdőben, főzikélhetném a kis lábaskámban a csirkefarhátat, vagy járhatnék minden nap a szomszéd sarki étterembe menüzni de nem, nekem mindig el kell mennem, még meghalni sem érek rá, mert itt van ez az ittjartam, aztán menni kell. Néha másfél órát utazik a terhelt egy-egy ebédért kivárom az egy évet, aztán elmegyek megint. Ilyen ez a Nancy is. Elmúlt egy esztendő, ideje újra megnézni, van-e még, vagy már lebombázták orosz vagy ukrán drónok. Szóval ez egy pici hely továbbra is, bár meglepő módon megváltozott a beltér, idáig egy szélesebb pult volt, benne folyt a munka is, és minimális hely maradt a vendégnek, most a bejárattal szemben van egy kis pult, benne a kasszírnővel, aki talán maga a Nancy, és vannak székek, asztalok, a rendelés után meg a kasszírnő eltűnik, átvedlik szakácsnak, eltűnik a szomszéd helyiségben, és te csak vársz sokáig. Kirabolhatod a kasszát, elszaladhatsz vagy megvárod a kaját. Én az utóbbiért jöttem, wonton levest kértem jóféle husis batyukkal, magyarok vagyunk hiszen kérem, amikor meg kész lett, teljesen meglepődtem, mert sokkal jobb volt, mint amit itt vártam. Ez egy pompás leves volt, kifejezeten nagy mennyiség, olcsónak is mondható, szóval szerethető. Ezért aztán ajánlom is!