Minden rosszban van valami jó

Szóval, ma nem jutottam be a Time Out Food Marketbe, pedig ott szeretem volna enni, de le volt zárva kordonilag, mert ott tartották ma a Gault & Millau díjkiosztó gálát. Így aztán elcsüggedve továbbmentem, és közben bevillant, hogy itt van nem is messze a Dohány utcában a Negro Mangalica, aztán milyen régóta tartozom már magamnak vele! Na, de az meg helyfoglalós, de hétfőn azért csak nem... hát állj meg az ajtóban a táblánál, ahol meg kell állni, vigyorogj hülyén, hátha megszánnak, aztán azt mondják, hogy persze, persze, bácsi, jöjjön kend, csak szorítunk valahol egy kis helyet az ilyen helyes kis öregeknek. És így is történt. Nem volt azért fullon az intézmény, akadt azért hely máshol is,. Már az ajtóban kiböktem várakozás közben a vadast szalvétagombóccal, nem olcsó, nem drága, a helyhez képest középkategória. A kínálat viszonylag szűk, két oldalon elfér az étlap, de a népszerűsége, bejáratottsága azért látszik, működik ez rendesen ls rentábilisan. Az étel minőségi, a kiszolgálás jó, nem arra az oldalra kaptam az italt, ahová kéne, de sebaj, a lányok kedvesen, van egy nagyon sötét bőrű lány is a felszolgálók között, aranyos, kedves, csak fokozza a hely érdekességét, a végén meg van valami helyi szokás, hogy ha kéred, a számla mellé kapsz egy kupica ajándék-pálinkát is. Én kértem, Jót tett az emésztésnek. Egyébként a számlában benne van a szervízdíj is, 8980 forintot fizettem a végén. (mangós limonádé 1518 (?? hogy jött ez ki?), Vadas szalvétagombóccal 6500, szervízdíj 962)