Megszégyenülve kullogtunk el.

Ehhez az étteremhez fűződik életem legszörnyűbb éttermi "élménye".

Nagybátyám meghívására mentünk, aki meg akarta mutatni nekünk a helyet, mert korábban sokat kajált ott a haverjaival, és állítólag nagyon finom ételek vannak (nekünk erről az alábbiak miatt sajnos nem sikerült meggyőződni, azóta meg nem volt kedvem ide visszamenni).

Valamit elcseszhettek a foglalással (vagy egyszerűen csak mohók voltak, és nem volt szívük egy nagyobb társaság foglalását visszautasítani), mert nyolc fős társaságunkat a foglalás ellenére az egyik helyiség közepére, konkrétan a pincérek/vendégek által használt út közepére ültették le.

Látható volt, hogy ha mi ott ülünk, a belső asztalokhoz a vendégek és a pincérek nem fognak tudni bemenni, amikor ezt jeleztem nagybátyámnak, közölte, őt nem érdekli, biztosan megoldják valahogy, ha ide ültettek minket.

No, úgy kívánták megoldani, hogy a pincér nagybátyámat és a másik azon az oldalon ülő családtagot arra jövetelekor fel akarta állítani, hogy neki most be kellene oda menni felszolgálni. Nagybátyám meg közölte, hogy azt ugye nem gondolják komolyan, hogy az étkezés alatt majd 2-300-szor fel fognak állni a ki-be járkálás miatt.

No végül is már rohadtuk kínos, beszólogatástól sem mentes helyzet alakult ki (a belső asztalnál ülők nekünk rótták fel, hogy a pincér nem tud bemenni hozzájuk a rendelésükkel), végül is mi álltunk fel (még a rendelés megérkezése előtt) és kullogtunk ki szinte megszégyenülve az étteremből, mert látható volt, hogy tarthatatlan a helyzet.

De úgy gondolom, nem nekünk kellett volna szégyellnünk magunkat, hanem aki miatt ez a helyzet kialakult!

Lehet, hogy egyébként egy jó helyről van szó, és igazságtalannak tűnik a "szörnyű" értékelésem (ezt eddig nem is használtam), de még így, több hónap távlatából is csak ez a szó jut eszembe arra, amit akkor ebben az étteremben családunk átélt!