Ma ide volt muszáj benézni

Rájöttem, hogy mindig csak elmegyek mellette. Aztán arra is rájöttem, hogy nyilván azért, mert itt régen más volt. Így is van. De most meg ez. Így betámadtam a pultot, de nem váltottam ki valami nagy lelkesedést. Elég enervált volt a hölgy, talán melege volt talán csak elege. Kissé türelmetlenül világosított fel a lehetőségeimről. De azután pár mondatban megegyeztünk a fokhagymás tarjában, némi körítéssel., meg dzadzikivel. És jól képzeltem. A piacon kapható egyik legjobb élet jött ki ebből, le a kalappal, csak jót mondhatok rá! Kár, hogy elfelejtettem lefényképezni, de amúgy sem jött volna át a kapor, meg a fokhagyma íze. Az evőeszközök elvétele rendkívül gusztustalan, a villa a hegyével áll ki a tartóból, a kés is a pengéjével. Kérdésemre, hogy miért van ez így, azt a választ kaptam, hogy nem a tetejét kell megfogni, hanem a nyelét. Na most, aki abba szűk hengerbe be tud nyúlni úgy, hogy ne koszolja össze az összes többi evőeszközt, az varázsló. Később már barátságosabban is beszélgettünk a pultban lévőkkel, és oldódott a hangulat. Ez egy jófej-hely! Kár volt a rossz kezdésért...