Ez is volt már minden

Pár napja erre kóborolván megfigyeltem, hogy ez a saroklétesítmény újra arculatot váltott. Tóth úr és Nagy úr úgy látszik feladta az örök próbálkozást a cseh stílussal meg a focis vonallal, az ázsiaiak meg hatékonyan elfoglalnak mindenhol minden megüresedett rést. Gondoltam, hogy kívülről sushi, hát biztos valami japán... na, nézzük! Nem japán, általános ázsiai a személyzet viszont inkább vietnami, és a kínálatban a sushin kívül tom yum is van a pho mellett, azaz minden, ami a mongoloid arcvonásokba belefér. Egyébként ennek a "láncnak" ez már a második boltja Budán. Különös, hogy az általános kínai letámadást fokozatosan felváltja a vietnami, gasztrokezdetben vala az időszámítás szerint, hogy Budapesten szinte minden háztömbben, majd minden kisvárosban volt kínai gyorsétterem, aztán a kínaiak száma harmadára esett vissza Magyarországon, most vietnami előrenyomulás van. Én egyébként nem bánom. Legyen csak színes meg nemzetközi az a gasztrokínálat. Szóval betértem barátkozni távoli rokonainkkal, kedves, barátságos a fogadtatás, tom yumot kértem rákkal, bár általában mindig phot szoktam, nem volt valami fenejó, de rossznak sem mondható, mondjuk, hogy korrekt gyorséttermi színvonal. A másodiknak kért kacsás wok már sokkal jobban ízlett, élvezet volt enni, azt azonban durva hülyeségnek véltem, hogy kihozták már akkor, amikor még ettem a levest. Jeleztem is, hogy próbáljanak meg már erre jobban figyelni máskor. Tálcás gyorsétteremben, napköziben meg a börtönben kapod egyszerre meg az egész ebédet, egy beülős, asztalnál rendelős étteremben nem. De a tapasztalat általában pozitív. Az elején kértem a hidegre való tekintettel egy Jágermeistert, a végén ittam egy pohár narancsjuice-t, így aztán a számlám a benne foglalt szervizdíjjal együtt összesen 8085 forintra rúgott. Azt mondták, várnak máskor is szeretettel.