Egy harapás Hispánia

Ilyen helyen azért csak eszik az ember, nem? Egyszerűen a léte okán. Az Allee mögött állandósultak a gurulós bódék, most már fix építmények, köztük az első a bevásárlóközpont felől az Olé Olé. Ugyanazt a srácot látom mindig ott, vagy véletlen, vagy csak ő van, de már egészen jól beszél magyarul is. Na, azért még keverjük a magyart az angollal néha. A kínálat alapvetően tenger gyümölcsei meg krumpli. Ez jó így. Ma andalúz polipok voltak a terítékemen, meg a krumpli vegyes szósszal. Nem egy ebéd, de eszegetni valamit megjárja. Pár perc és kész is van. A krumpli inkább kockára van vágva, rajta a szószok, a polipkák meg hát... akármilyen nemzetiségű lehetne, román vagy horvát, hát kisütött karikák. Mégsincs ezzel semmi baj, de most egy kicsit bánom, hogy nem rákocskákat kértem, de a legközelebb az lesz! (Azt viszont utálom, és ezt meg is beszéltük, hogy milyen disgusting, hogy a villákat csak a hegyüknél lehet megfogni, kivenni, a srác igazat is adott. Aztán maradt minden a régiben.)