Átlagos hely, de mi jól éreztük magunkat. A sör friss volt.

Az Osztrák söröző maga a megtestesült retro-világ. Ami egyébként szerethető az óvári pecsenyéjével, Pékné módra készült csülkével, Jókai bablevesével és Somlói galuskájával. Mondjuk a Gordon Blue-ról, a grill-rácsról (szóismétlés, mint a bacon-szalonna), a bő vagy kevés olajban készült „roston sültektől” és a hasonló bunkóságokról le tudunk mondani, de tény, hogy a sokat és joggal szidott kádári kulináris paradigma teremtett élvezhető ételeket is.
Nos, ezeket kínálja az Osztrák söröző kissé kopott retro-környezetben. Persze osztrák sörök mellett. És ugye ez az, amit bizony fejleszteni kellene. Amit ittunk (Stiegl búzát és pilst, ha emlékezetem nem csal) az jó volt, de nem bántuk volna, ha felfedezünk néhány olyan márkát is az itallapon, melyekről nem vagy alig hallottunk.
Összességében jól éreztük itt magunkat, lehet, hogy még betérünk, ha éhesek is leszünk és beszámolunk arról, hogy a jól bevált fő sodrató ételeket miként készítik el. (Előre sejtem, hogy átlagosan, ezt sugallja a hely.)