Szeretetre méltó retró hely

Fájdalmas, hogy alig találunk már olyan régi vágású, hangulatos borozót, ahol valami érdemleges borkorcsolyát is kínálnak, jó esetben néhány házias főtt ételt. Egy okkal több, hogy becsüljük azt a maroknyi veterán egységet, melynek üzemeltetői nem adták fel, s mai is várják a betérőket. Ide sorolható a Falk Miksa utcai Tokaji borozó, a Fő utcai Mátrai borozó s a main stream média által újrafelfedezett Pali bácsi borozója.
Nézzük meg közelebbről ezutóbbit, ahol a kilencvenes években volt alkalmam először megfordulni és megkóstolni a jóféle házi disznótorost. Azóta még betértem ide párszor, néhány napja azért vettem célba a MOM park vonzáskörzetében fekvő helyet, mert hírét vettem, hogy pacalt is kínálnak.
A helyet, ahol olyan legendák fröccsöztek, mint Puskás Ferenc és Grosits Gyula eredetileg Tóth Pál nyitotta 1958-ban, aki 2013-ban bekövetkezett haláláig részt vett annak működtetésében. Fia, Tóth Gábor végül Szabó Attilában találta meg azt az embert, aki elhivatottsággal és hozzáértéssel tovább tudja vinni a borozót az eredeti filozófia mellett: néhány házias magyar étel, elérhető árú magyar borok.
Ottjártunk idején az általunk kóstolt pacalpörkölt és tarhonyás lecsós libazúza mellett kínáltak még gulyáslevest, marhapörköltet galuskával, zsíros kenyeret és savanyúságot. Nem mondom, hogy minden tökéletes volt, a Láng borok hagytak némi kívánnivalót maguk után, a pacal is elbírt volna egy kis finomhangolást, de a hely így, ahogy van szeretetre méltó, hangulatos, az ételek élvezhetőek, a kovászos uborka pedig tanítható.
Jó volt ott lenni, szívesen visszatérnénk alkalom adtán.