Nosztalgikus múltidézés

A járványidőszakban zárva láttam a Paris-Texas-t, ahová több évtizedes emlékek, baráti találkozások kötnek. Nosztalgikus ötlettől vezérelve ültünk be ismét a barátokkal a Ráday utcában járva, egy kisebb kocsmatúra egyik állomásaként. Őszintén szólva nem voltam elájulva a helytől, megkopott a fénye, egy átlagos, kommersz italokat kínáló, semmi különlegességet nem mutató helyet találtam.
A kis üveges Cola termékek ára 480 Ft, a csapolt IPA korsója 740 Ft, a Jagermeister-ből a nagyobb adag 4 cl-es 790 Ft), a kisebb 2 cl-es, itt a fővárosban átlagosnak tűnő árfekvés. Abban az időszakban jártunk itt, amikor védettségi igazolvánnyal lehetett a vendéglátó helyeket látogatni. Elvileg a beltérben is le lehetett már ülni, de a szép idő miatt inkább a teraszt választottuk.
Saját konyhájuk már nincs (korábban volt), de ha a vendégek szeretnének enni, akkor ez a szemközi Ukrán Udvarból megoldható. Az asztalok és a mosdó tisztasága is erősítendő. A mosdó szűkös és lepusztult.
A kötelező 10%-os szervizdíj egy ilyen színvonalú helyen számomra értelmezhetetlen, hacsak nem a Ráday utcát, mint helyszínt kell ezzel megfizetni (ami amúgy már az italok árába is be volt kalkulálva).