Volt szerencsénk belefutni életünk legdrágább és leggyengébb kávézójába. Talán így vidékről felszédült fáradt utasként elvárhattuk volna, hogy az Illy márkanévvel kitüntetett kávézóban ihatunk egy jó kávét. Nem jött össze. Jómagam egy lattét kértem, útitársaim pedig hosszú kávét.
Sajnos a latte olyan íztelen gyengére sikerült, hogy kérnem kellett bele még egy szimplát. Se egy pár centnyi kísérő szóda vagy hideg víz, sem a sok helyen megszokott egyszerű keksz vagy süti mellé nem járt. A velem lévők is panaszkodtak hogy az Illy aromáját sehol sem érezték (mellesleg sok éve vendéglátóznak). De az igazi felháborodás akkor ért mikor fizetni kellett : az öt kávéért és egy 2,5dl ásványvízért 6000 ft-ot elkértek. Egyre vastagabb a bőr egyes vendéglátósok bőrén, szégyen!
Alkalmatlan alkalmazottak. Az egyik értelmi fogyatékosnak nézett, mert közölte, hogy azon a lépcsőn, ami a kávézó alsóbb részére vezet, nem lehet lemenni. Nos az emlitett lépcső előtt egy asztal, és székek vannak elhelyezve, így a lépcsőnek még a megközelítése is lehetetlen. Mikor megkérdeztem, miért gondolta, hogy le akarunk menni, azt mondta ,Mert úgy megindultatok.
' Ezt talán a kávédaráló egész napos zúgása miatt halucinálta, mert a valóságban mi egyhelyben álltunk és azon gondolkoztunk melyik asztalhoz üljünk le. . . a "megindulástól" igen messze voltunk. Azért ha már ott voltunk, úgy döntöttünk maradunk. Rendeltünk, a férjem eszpresszót, én egy Bailey's kapucsínót. Aki felvette a rendelést, a pult másik végébe ment, hogy továbbítsa a kolléganőjének, aki fennhangon a következőket közölte vele: ,Mondd, hogy kopjon le. Nincs Bailey's. ' Ezután a felszolgáló visszajött az asztalunkhoz a kapott "infóval" de mielőtt közölhette volna, elismételtem amit a kolléganője mondott. Ettől olyan lett az arc színe, mint az a piros poló, amit viselt. Természetesen ezek után távoztunk - amit mindketten csodálkozva fogadtak, ezen mi már meg sem lepődtünk. Nem tudom mennyi lehet a fizetésük, valószínűleg annyi, amennyiért nehéz hozzáértő személyzetet találni, de ha náluk jobbra nem futja, érdemes elgondolkodni a bezáráson. Lehet, hogy a Perk Café kávéja finom, és ha egy másik estén mentünk volna, amikor nem ők vannak szolgálatban, még meg is tudtuk volna kóstolni. Örök rejtély marad, mivel ez előtt még soha nem jártunk ebben a kávézóban, és többé már nem is fogunk.
Ez a kávézó, ellentétben a Westenben található evős-ivós helyekhez, nem a legalsó, aluljárószinten, hanem a földszinten (ami a WE-ben az 1. emelet), azaz az utcaszinten található, körülbelül középtájékon.
A kiszolgáló pult egy oldalsó beugróban került kialakításra, emiatt az némiképp nyugisabb, szeparáltabb, a székek és az asztalok azonban belelógnak a folyosóba, ami a kisebb-nagyobb (de általában inkább nagyobb) tömegek vonulási útvonala. Nem túl szerencsés és kellemes dolog, amikor folyton-folyvást belebámulnak az ember tányérjába, poharába, esetleg 1-1 szót elcsípve belehallgatnak a beszélgetésbe, vagy csak a kabáttal, táskával véletlenül meglökik az embert, nem rossz szándékkal, hanem a helyszűke miatt. "Hozott" áruval dolgoznak, Illy kávé, Carte D'or fagylalt, a Regős Cukrászműhelyből származó sütemények szerepelnek a kínálatban. A gyümölcs- és zöldségleveket viszont helyben facsarják. Egy szelet sajttorta 590 Ft, nem olcsó, de nem is kiemelkedő, kissé házgyári hatású. A kiszolgálás plázás, személytelen. Összességében, ha az embernek mindenképpen a Westendben van megbeszélnivalója, a Perk még mindig egy fokkal kellemesebb találkahely, mint az alsó szint még nyüzsgőbb, még zajosabb kávézói.
Az értékeléseket az Ittjártam.hu felhasználói írták, és nem feltétlenül tükrözik az Ittjártam.hu véleményét.
Ön a tulajdonos, üzemeltető?
Használja a manager regisztrációt, ha szeretne válaszolni az értékelésekre, képeket feltölteni, adatokat módosítani! Szívesen értesítjük arról is, ha új vélemény érkezik.
