Pesti Sörcsarnok Budapest

A főétel mellé rendeltünk egy tejfölös uborkasalátát, és persze italokat. Amíg megkaptuk, volt idő körülnézni: igazi retró hangulatú kissé sötét hely, italos üvegekkel, plakátokkal, csecebecsékkel kidekorálva. Sajnos vastag por ült ezeken. A hangulatot emelni szándékozták még a karácsonyi fényfüzérek, fenyőgirlandok, de ezen az októberi szombat délutánon nem sok sikerrel. Feltűnt az is, hogy egyetlen felszolgáló - lehet, hogy a tulaj (? ) - szaladgált, a rendeléseket ő vitte ki, és próbálta az asztalokat is rendbe tenni, ami a szombati forgalom mellett nem volt túl egyszerű vállalkozás. Ami még furcsa volt, hogy a fiatalember baseball sapkát viselt, ami - szerintem - egy étteremben a vendégek előtt nem ildomos. Megkaptuk a tálat és az uborkasalátát . Ez utóbbi nem a tejfölös öntetben tocsogott, hanem a lében, a tejföl csak rá volt kanalazva a tetejére. A kétszemélyes tál tartalma: 2 db. kis Holstein szelet, 2 db. kicsike Cordon bleu, hagymakarikák rizzsel és hasábburgonyával. Sajnos a Holstein szelet olyan száraz volt és vékony, hogy alig lehetett elvágni a késsel, a rizs pedig rendkívül ragacsos. A hagymakarikák és a hasábburgonya fagyasztott termék lehetett, talán egyedül csak a Cordon Bleu-re illett az amolyan "tisztességes munka" jelző. De az éhség a legjobb szakács, mint mondják, ezért üresen küldtük vissza a tálat - ami szintén furcsa, mert máskor és máshol be kellett csomagoltatni a maradékot, olyan bőséges volt az adag. A kuponnal ugyan jóval kedvezőbb áron fogyasztottuk el az ételt, de így is az ár-érték arány nagyon nem volt szinkronban a minőséggel, és ezen felül a korsó sör, két kóla, és az uborkasaláta majdnem 5 ezer forintba került, a 12%-os szervízdíjjal együtt. Jó volt próbának, de nem jövünk többet, meghagyva ezt a lehetőséget a turistáknak!

Azután. . . majd leestem a villamosról! Mentem a Vámház körúton, és nyitva, újra hívogatóan vár az ajtó, a sörszentély feltámadt haló porából! 4-5 éve, hogy nem láttuk egymást. . . Mint a rajtakapott bliccelő szálltam le a villamosról, zúgva téptem át a zebrán, és igen, ott voltam, megint! Na, de azért. . . hohohóó. . azért nem kell ennyire még örülni. Nyugi, béke van. Szóval, ugyanaz látszólag, de nem ugyanaz. Még nem. A padok, bokszok, dekoráció igen, a sör már nem egészen, az étel még kevésbé. A kiszolgálás is fura és esetleges. Szóval a hálaimák és himnuszok után betelepedtem a bokszba, érdekes, a pincér most is fiatal, jóképű, izmos és kopasz, mint régen, de egyáltalán nem ugyanaz. Nem sokat tud az egészről, ő csak kisegít itt, vagyis nem is tudja. . . Szűk az étlap, hiába keresed a régi kajákat. Ami ezen az oldalon van írva, az mind nincs. (? ? ? ) Az van, ami ezen oldalon van. Ok, hát akkor legyen vastagon valami jó, legyen sült malac törtkrumplival, párolt káposztával. . . ember elmegy, gondolom rendel, visszajön, hogy igenám, de párolt káposzta sincs. . . a fenébe. . . hát akkor legyen a rántott csirkemell pürével és franciasalátával. . . ember elmegy, visszajön, hogy franciasaláta sincs. . . . de ez már valami ismert TV-kabaré. . . sör sincs, amit kértem, hát akkor helyette Staropramen gránát. . . akkor legyen franciasaláta helyett csalamádé. . . de már elment a kedvem is. Aztán később megjött a sült csirkecomb, pürével, csalamádéval. Mintha nem ezt kértem volna, hanem csirkemellet. Ja, hát biztos valami kis kommunikációs hiba, mondta a srác. Én meg megettem, ami ehető volt, nem volt egy öröm, a comb rendben volt, rendesen meg volt sütve, a többi íz feledhető. Legyen a srác becsületére mondva, a számlából a hibák miatt kétszer is engedményeket vont, le, a szervízdíjat is törölte, így lett ebből a 6993 forintos végöszeg. Nagyon remélem, hogy fejlődik a hely, a kezdeti töketlenkedés elmúlik, nemsokára pompás tatár beefsteakeket fogunk itt bekeverni sok hagymával, mustárral, vagy pompás pacalokat foguk enni, remek sörökkel, de ez a helyzet még várat egy kicsit magára.