Négyesre taksálnám

Ebédem megérte a sétát, nem volt rossz élmény idejönni. Nem túl fényes hely, de tisztes berendezés, szokásos tünet, hogy megül egy bizonyos nehéz ételszag a vendégtérben, de aztán hamar megszokja az orr. Nem magyarul rendelős hely, de ezt már szintén megszoktuk. A felszolgálás rendben van, ahogy belépsz azonnal a kezedbe nyomnak egy étlapot, és azzal ülsz le. Pho-t kértem marhahússal, nem bántam meg, rögtön hoztak mindent hozzá, csírát, fokhagymát, chilit, citromot, aztán meglepően gyorsan a levest is, forrón. És ez jóízű, bizony a jobbak közül való, és tegyük hozzá, hogy a legtöbbször a tetején úszkál néhány szelet marhahús, aztán elfogy pár kanál után, de ebben egészen a tányér aljáig kitartott a sok belevaló. Szép mennyiség nem is drágán. A másodiknak kacsahúst kértem pirított rizzsel, na, itt álljunk meg, mert ez egy bosszantó baki, értem én a sietős jószándékot, de kihozták leves közben, a fene egye meg, ne hozzák ki, csak akkor, ha megettem a levest. Ez szépen volt tálalva, szintén bőséges volt, de kommerszjó. Szóval elérkeztünk oda, mint régen a kínai büféknél, hogy mindenhol ugyanazok a kaják, ugyanazok az ízek ezerszám... Én meg mindig mindenhol ugyanazokat ételeket négyféle hússal válaszhatom, vagy marha, vagy csirke, vagy kacsa, vagy rák... Tényleg már ennék néha valami mást is... de ez csak egy gondolat. Miért nincs, ha a keletázsiai piacokon van óriáskígyó, patkány vagy vagy valami gyík... mert azért az ember kíváncsi állat, enne néha mást is, nem mindig ugyanazt. Na, de ez csak egy futó gondolat, ez az étterem megéri a négyest, teljesen rendben van, jól ebédeltem és nem drágán.