Melléebéd

Az volt a terv, hogy volt itt ZigZagnak egy filipino-ebédes beszámolója, aztán néztem a térképen, háá, nézdmá, vele szemben meg egy vietnami étterem, vonzóbb referenciákkal. Hát akkor induljunk oda. Mentem, mentem a Tompa utcán végig, láttam, hogy ott a filipino-ebéd, na, akkor ez itt meg a vietnami... és puff, beültem. De csak a végén vettem észre, amikor már kijöttem, hogy ez nem az a vietnami, mert az vagy 40 méterrel odább van. Mit csináljunk, ha egyszer ilyen gomba-módra szaporodnak. Mondjuk a mi lépcsőházunkban még nincs vietnami étterem, amit azért egy kicsit sajnálok. Így el kell menni messze. De nézzük, milyen ez a Pho & Padthai... szóval részben vietnami alap, gondolom, a tulajdonosi kör, de már Asian Cuisine, szóval más is van itt. Például Padthai... na, meg japán sushi, meg még indiai mangós lassi is... Egyedül birtoklom a fél éttermet, fent meg senki nincs, lány nagyon helyes, nem kifejezetten magyar nyelvű a társalgás, de minden tárgyaló fél a legjobb szándékkal vesz részt az egyeztetésben. Pho lesz az első, és nem tudom, hogy miért, fogalmam sincs, mangós kacsát kértem. Talán azért, mert nem emlékeztem rá., hogy szoktam enni mangós kacsát vagy sem. Nem volt jó ötlet. A pho közepes volt, a kacsa meg egy nem túl nagy öröm, mangós lében ázó zöldségek és húsok. Mellé rizs, azt gyorsan beleszórtam a lébe. Közben eldöntöttem, hogy nem nagyon fogok majd máskor mangós kacsát kérni. Közben figyeltem, hogy nem nagyon szólnak már a hangszóróból pengetős ázsiai népdalok, szinte minden ilyen vietnami étteremben áttértek már a kontinentális, halk szalonzenére, nem zavaró, de nem is dobja fel a napot. Összesen 2490 (kis leves) és 3990 forintot (mangós kacsa), plusz 324 forint szervizdíjat fizettem. Aztán széles bűbájmosolyt cseréltünk a kislánnyal és elballagtam.