Összességében jó kis kocsma, nevéhez illő jó zenével még jobb lehetne

Tibi Atyához kötöttek már a blaszfémiát súroló póénokat is, de zömük azért mégiscsak mosolyra, ha nem kacajra fakasztanak. A Pinyó klub bejáratánál olvasható szövegen hangosan felröhögtem. „Pénzen nem lehet boldogságot venni, de fröccsöt igen. Ami majdnem ugyanaz”.
Ezek után naná, hogy fröccsöt kértem, a Molnár és fiai pincészet borait mérik ki egyszerűbb fröccsnek, nem volt rossz. Kérdeztem van-e köze a helynek Köves Miklóshoz, aki Pinyó néven püföli a dobokat vagy negyven éve, a kiscsaj azt sem tudta kiről beszélek.
Gyenge popzene ment, sajnos tévé is, mindkettőről le tudtam volna mondani. Ezt leszámítva igen hangulatos a belső tér, afféle nagyvárosi vagány-atmoszféra, de jó ízléssel megalkotva. Megérte lemenni a Pinyóba. Jó zenével – mondjuk Pinyó nevéhez köthető zenekarok zenéjével – törzshelyem is lehetne.