Korrekt, átlagos kocsma, a környéken vannak jobbak, igaz, rosszabbak is.

Piros-fehér-fekete színekben játszó, enyhén az ipari dizájnra hajazó beltér. Nyolc jobbacska bor Nyakas – Andrássy – Bock - Gere s persze néhány egri, pincemegjelölés nélkül, nem tudom, mikor fogják leszokni ezt a slendriánságot a magyar kocsmák. Sejtjük mi, hogy ezek Egervin borok, de attól még azt oda kell írni.
A sörvonal totál kommersz.
Pálinka műfajban mutatnak még valamit, ami konkrétan azt jelenti, hogy a Fütyülős mézes kotyvalékon és a Rézangyal kétes minőségű pálinkáin kívül tartanak még egy kis főzdétől pár pálinkát. De az ember örül, ha újat hall. Tassi pálinkák, feljegyezzük.
Mi nem ezt próbáltuk ki, hanem két deci frissen préselt narancslevet és egy kisfröccsöt valami iható kimért borból.
A kiszolgálás kedves.
Érthetetlen, hogy rajtunk kívül senki nem ült itt bent, míg a szomszédos Place tele volt. Mi itt – s nemcsak ezért – sokkal jobban éreztük magunkat. A zene, ha nem is a mi zsánerünk volt, de el lehetett viselni s a hangerő sem volt bántó. Ételek nincsenek, az ételrovatban az italválasztékot minősítettem.